A poliferri-szulfát (PFS) előállítása elsősorban két módszert foglal magában: közvetlen oxidációt és katalitikus oxidációt. A legtöbb PFS direkt oxidációs módszerrel készül, amely egyszerűbb eljárási útvonallal rendelkezik, és csökkentheti a berendezés-beruházást és a gyártási lépéseket, ezáltal csökkentve az ipari termelés berendezésköltségeit. Ez az eljárás azonban oxidálószerre, például szervetlen oxidálószerekre, például H2O2-ra, KClO3-ra vagy HNO3-ra támaszkodik. A katalitikus oxidációs módszer általában katalizátort használ a PFS oxigén vagy levegő segítségével történő oxidálására.
A PFS előállításának ez a módszere olyan előnyökkel jár, mint az egyszerű berendezés, a rövid gyártási ciklus, a katalizátor nem szükséges, a szennyeződés-{0}}mentes termék és a nagy stabilitás. A reakció során azonban a H2O2 elbomlik, és O2 gáz keletkezik, amely felszabadul, és katalizátor hiányában nem játszik oxidáló szerepet. Az O₂ termelés csökkentése érdekében a H2O₂ adagolási sebességet szabályozni kell, és az előkészítési folyamatnak szakaszosnak kell lennie, ami befolyásolja a termelés hatékonyságát. A H2O₂ viszonylag magas költsége növeli a PFS előállítási költségét, ami káros az ipari termelésre.
